• this is a blog of julianna kasza •

Tuesday, 14 July 2009

in September COMING SOON

SNOWWHITE
Az arab farkincák között halált okozó hívságok...

Egyelőre ennyi, a hús-vér változat szeptemberben.

Monday, 22 June 2009

Jó régen volt, most kiteszem. Naturkultur. Pályázat.
A szarosmese. Ami persze nemcsak egy szaros mese. Petter Lidbeck azért elég jól kitalálta. Vérfagyasztó történet. Igazán hidegvérű meseíróval van dolgunk. Nem aggódik, h a gyereknek esetleg megfekszi a gyomrát :D
A magyar fordítás már kevésbé vérfagyasztó, inkább nagyon muris:)

Az illusztrációk fele vázlatos, igazából akkor jöttem rá, h egy jó vázlathoz nem sok idő kell, de egy befejezetlen rajzhoz annál is kevesebb. És nekem persze leginkább semennyi volt. Így aztán a kísérleti fázisban maradt némelyik, s még a vázlat szintjére sem jutott, nade ez a beteg svéd sztori már önmagában megérte :D

Svédül nem tudok, hátha valaki :)
tehát

Den fina prinsessan

Det var en gång en prinsessa som var så fin att hon bara bajsade i sömnen. Varje natt gick hon till den kungliga toaletten och tog i för far och fosterland.
En natt gömde en fotograf sig på toaletten. Han tog bilder av den bajsande prinsessan. Bilderna hamnade i tidningen.
BILDEXTRA!!!
ALLT OM FINA PRINSESSANS NATTLIGA TOABESÖK
Kungen var mycket upprörd.
– Det är ju nåt … ja, nåt alldeles … OERHÖRT!
Han befallde att toaletten genast skulle spikas igen.
Nu kunde inte prinsessan bajsa i sömnen längre.
Prinsessan åt och åt utan att bajsa. Hon blev allt tjockare.
Till slut var hon så fet och fullproppad att hon inte kunde få ner en bit till.
– Inte ens ett litet saftigt plommon? frågade en av de många fjäskande hovdamerna.
– Nej, inte ens ett litet saftigt plommon, sa prinsessan.
– Är det riktigt säkert det? frågade hovdamen som var van vid att truga. Det är ett alldeles perfekt plommon, sött och moget.
– Okej, sa prinsessan och gapade.
Hovdamen stoppade plommonet i prinsessans mun och prinsessan bet till.
Den ljuvliga saften spred sig genom hennes feta kropp.
När saften från plommonet blandades med maten i prinsessans mage började det bubbla och fräsa.
– Vad är det som händer? sa hovdamen och tog ett steg bort från prinsessan.
I nästa ögonblick for prinsessan iväg som en bajsraket.
Brun gegga täckte slott och hovdam. Prinsessan landade mjukt på toppen av det kladdiga.
Kungen öppnade dörren.
– Vad är det för ett liv? sa han.
När han såg allt bajs blev han mycket upprörd.
– Det är ju nåt … ja, nåt alldeles … OERHÖRT!
Kungen befallde att toaletten skulle öppnas igen.

és a magyar

A szép királykisasszony

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, aki olyan szép volt, hogy csak álmában kakilt. Minden éjjel kiment a királyi árnyékszékre és beleadott apait-anyait.
Egyik éjjel egy fényképész rejtőzött el az árnyékszéken. Képeket készített a kakiló királykisasszonyról. A képek megjelentek az újságban.
KÉPEXTRA!!!
ITT LÁTHATÓ A SZÉP KIRÁLYKISASSZONY ÉJJELI WC-LÁTOGATÁSA
A király borzasztóan felháborodott.
– Hiszen ez valami … igen, valami egészen … HALLATLAN!
Megparancsolta, hogy az árnyékszéket azonnal szögezzék be.
A királykisasszony ezentúl nem tudott álmában kakilni.
A királykisasszony csak evett és evett, anélkül, hogy kakilt volna. Egyre kövérebb lett.
Végül olyan kövér és telített volt, hogy egy falatot sem bírt lenyelni.
– Még egy kis zamatos szilvát se? – kérdezte az egyik a sok hízelgő udvarhölgy közül.
– Nem, még egy kis zamatos szilvát sem – mondta a királykisasszony.
– Egészen biztos vagy benne? – kérdezte az udvarhölgy, aki hozzászokott, hogy mindent rátukmáljon a királykisasszonyra. – Ez egy teljesen tökéletes szilva, édes és érett.
– Oké – mondta a királykisasszony és kitátotta a száját.
Az udvarhölgy beletette a szilvát a királykisasszony szájába, a királykisasszony meg ráharapott.
A pompás szilvalé szétterjedt a lány kövér testében.
Amikor a szilvalé összekeveredett a többi étellel a királykisasszony hasában, minden bugyogni és pezsegni kezdett.
– Mi történik? – kérdezte az udvarhölgy és egy lépést hátrált.
A következő pillanatban a királykisasszony megindult, mint egy kakirakéta.
Barna latyak takarta be a palotát és udvarhölgyeket. A királykisasszony puhán landolt a ragacsos rakás tetején.
A király kinyitotta az ajtót.
– Mi a csuda történik itt? – kérdezte.
Amikor meglátta a rengeteg kakit, iszonyú méregbe gurult.
– Hiszen ez valami … igen, valami egészen … HALLATLAN!
A király megparancsolta, hogy az árnyékszéket újra nyissák ki.
És ha csak valami nem történt azóta, a királykisasszony ott ül minden éjjel és belead apait-anyait.
Álmában.

és a tervek

Saturday, 18 April 2009

Április

/ Á • P • R • I • L • I • S • R • Ó • L /

Mese az utakról és a patkányokról
April - a story of streets & rats

És akkor most itt a szöveg is, na nem mintha írni tudnék, ez csak vázlat

Április és az Úttekerők

Április, a főszereplő, kukamacska. Városban, emberek közt él, de mégis távol tőlük autonóm, sajátos élettérben, saját "társadalomban". Kíváncsi mindenre amit lát. Fel is teszi kérdéseit, ám – mint általában az lenni szokott – nem kap rá kielégítő, specifikus választ, ahogy a gyerek sem kap sokszor rá szabott olyasfajta választ, amit hallani szeretne, s ami jól beleillik sajátosan észlelt világába. A válaszok általában unalmasok, és semmitmondóak, szinte kiábrándítóak. A mesében Április a kérdésére, hogy hova mennek az autók, és az utcákon az emberek, olyan választ kap, ami szintén semleges és semmiféle olyan konkrétumot nem tartalmaz, ami jelenthetne valami kézzelfogható magyarázatot. Vilmos, a kukamacskák legbölcsebbike mindössze annyit mond: "mennek, amerre visz az út." Ez számára egyet jelent azzal, hogy nem találta meg a választ, ezért tovább keres.
A mese itt tér át a fiktív vágányra, éppen azzal, hogy Április konkrét választ talál, ami egyfajta "irreális megvalósulás", a kézzelfogható válasz megtalálása, ami valójában nem más, mint szó szerinti lefordítása az imént még semmitmondónak ítélt mondatnak. Április tehát "kutatómunkája" során összetalálkozik Kázmérral, a patkányfőnökkel, aki, mint ahogy lenni szokott, jól tudja, mit keres a főhős. A patkányok baráti viszonyban vannak a macskákkal ebben a történetben. A macskát vonzza a patkányvilág dörzsöltsége, bár tart tőlük, mert a csatornában, a felszín alatt élnek, de épp ezért vonzó feladat számára, hogy közéjük merészkedjen, meghódítva egy olyan területet, ahol macska nemigen jár, s főleg, hogy reményei szerint mindenre fény derül, ha velük tart a föld alá.
Lemerészkedik, és íme ott elé tárul a titok: a figyelmetlen városi lakos azt gondolná, hogy utakon autók haladnak, a valóság azonban (s ezt Április saját szemével látja) épp az ellenkezője: az autók állnak, s az út halad alattuk, meghatározva minden célt, amit addig az autósnak tulajdonítottunk. A szorgos patkányok pedig nem egy éhenkórász banda, akik a szennyvíz, és egyéb magas szeméttartalmú föld alatti dolgok okán tartózkodnak odalent, hanem abból a nemes célból, hogy az út futását biztosítsák, egyszóval ők a címbeli "úttekerők". A város útjai tehát futnak fent, és futnak lent, s minthogy örökké javításra van szükség, s az út föld alatti szakaszát a patkányok javítják is a tekerés mellett. Ilymódon több dolog érthetővé válik: a városi dugók pl azért vannak, mert ha sok autó nehezedik az útra, akkor nehezebb tekerniük is alant a patkányoknak, míg ha kevesen vannak rajta, akkor az autók is könnyedén szágulodznak.
Ez tehát a titok.
Ebben az irreális világban indul útnak a főhős, aki kérdésével voltaképpen egy logikus ám irreális világot hoz létre, s abban végzi a későbbiekben további felfedezéseit.