/ Á • P • R • I • L • I • S • R • Ó • L /
Mese az utakról és a patkányokról
April - a story of streets & rats
April - a story of streets & rats
És akkor most itt a szöveg is, na nem mintha írni tudnék, ez csak vázlat
Április és az Úttekerők
Április, a főszereplő, kukamacska. Városban, emberek közt él, de mégis távol tőlük autonóm, sajátos élettérben, saját "társadalomban". Kíváncsi mindenre amit lát. Fel is teszi kérdéseit, ám – mint általában az lenni szokott – nem kap rá kielégítő, specifikus választ, ahogy a gyerek sem kap sokszor rá szabott olyasfajta választ, amit hallani szeretne, s ami jól beleillik sajátosan észlelt világába. A válaszok általában unalmasok, és semmitmondóak, szinte kiábrándítóak. A mesében Április a kérdésére, hogy hova mennek az autók, és az utcákon az emberek, olyan választ kap, ami szintén semleges és semmiféle olyan konkrétumot nem tartalmaz, ami jelenthetne valami kézzelfogható magyarázatot. Vilmos, a kukamacskák legbölcsebbike mindössze annyit mond: "mennek, amerre visz az út." Ez számára egyet jelent azzal, hogy nem találta meg a választ, ezért tovább keres.
A mese itt tér át a fiktív vágányra, éppen azzal, hogy Április konkrét választ talál, ami egyfajta "irreális megvalósulás", a kézzelfogható válasz megtalálása, ami valójában nem más, mint szó szerinti lefordítása az imént még semmitmondónak ítélt mondatnak. Április tehát "kutatómunkája" során összetalálkozik Kázmérral, a patkányfőnökkel, aki, mint ahogy lenni szokott, jól tudja, mit keres a főhős. A patkányok baráti viszonyban vannak a macskákkal ebben a történetben. A macskát vonzza a patkányvilág dörzsöltsége, bár tart tőlük, mert a csatornában, a felszín alatt élnek, de épp ezért vonzó feladat számára, hogy közéjük merészkedjen, meghódítva egy olyan területet, ahol macska nemigen jár, s főleg, hogy reményei szerint mindenre fény derül, ha velük tart a föld alá.
Lemerészkedik, és íme ott elé tárul a titok: a figyelmetlen városi lakos azt gondolná, hogy utakon autók haladnak, a valóság azonban (s ezt Április saját szemével látja) épp az ellenkezője: az autók állnak, s az út halad alattuk, meghatározva minden célt, amit addig az autósnak tulajdonítottunk. A szorgos patkányok pedig nem egy éhenkórász banda, akik a szennyvíz, és egyéb magas szeméttartalmú föld alatti dolgok okán tartózkodnak odalent, hanem abból a nemes célból, hogy az út futását biztosítsák, egyszóval ők a címbeli "úttekerők". A város útjai tehát futnak fent, és futnak lent, s minthogy örökké javításra van szükség, s az út föld alatti szakaszát a patkányok javítják is a tekerés mellett. Ilymódon több dolog érthetővé válik: a városi dugók pl azért vannak, mert ha sok autó nehezedik az útra, akkor nehezebb tekerniük is alant a patkányoknak, míg ha kevesen vannak rajta, akkor az autók is könnyedén szágulodznak.
Ez tehát a titok.
Ebben az irreális világban indul útnak a főhős, aki kérdésével voltaképpen egy logikus ám irreális világot hoz létre, s abban végzi a későbbiekben további felfedezéseit.
Április és az Úttekerők
Április, a főszereplő, kukamacska. Városban, emberek közt él, de mégis távol tőlük autonóm, sajátos élettérben, saját "társadalomban". Kíváncsi mindenre amit lát. Fel is teszi kérdéseit, ám – mint általában az lenni szokott – nem kap rá kielégítő, specifikus választ, ahogy a gyerek sem kap sokszor rá szabott olyasfajta választ, amit hallani szeretne, s ami jól beleillik sajátosan észlelt világába. A válaszok általában unalmasok, és semmitmondóak, szinte kiábrándítóak. A mesében Április a kérdésére, hogy hova mennek az autók, és az utcákon az emberek, olyan választ kap, ami szintén semleges és semmiféle olyan konkrétumot nem tartalmaz, ami jelenthetne valami kézzelfogható magyarázatot. Vilmos, a kukamacskák legbölcsebbike mindössze annyit mond: "mennek, amerre visz az út." Ez számára egyet jelent azzal, hogy nem találta meg a választ, ezért tovább keres.
A mese itt tér át a fiktív vágányra, éppen azzal, hogy Április konkrét választ talál, ami egyfajta "irreális megvalósulás", a kézzelfogható válasz megtalálása, ami valójában nem más, mint szó szerinti lefordítása az imént még semmitmondónak ítélt mondatnak. Április tehát "kutatómunkája" során összetalálkozik Kázmérral, a patkányfőnökkel, aki, mint ahogy lenni szokott, jól tudja, mit keres a főhős. A patkányok baráti viszonyban vannak a macskákkal ebben a történetben. A macskát vonzza a patkányvilág dörzsöltsége, bár tart tőlük, mert a csatornában, a felszín alatt élnek, de épp ezért vonzó feladat számára, hogy közéjük merészkedjen, meghódítva egy olyan területet, ahol macska nemigen jár, s főleg, hogy reményei szerint mindenre fény derül, ha velük tart a föld alá.
Lemerészkedik, és íme ott elé tárul a titok: a figyelmetlen városi lakos azt gondolná, hogy utakon autók haladnak, a valóság azonban (s ezt Április saját szemével látja) épp az ellenkezője: az autók állnak, s az út halad alattuk, meghatározva minden célt, amit addig az autósnak tulajdonítottunk. A szorgos patkányok pedig nem egy éhenkórász banda, akik a szennyvíz, és egyéb magas szeméttartalmú föld alatti dolgok okán tartózkodnak odalent, hanem abból a nemes célból, hogy az út futását biztosítsák, egyszóval ők a címbeli "úttekerők". A város útjai tehát futnak fent, és futnak lent, s minthogy örökké javításra van szükség, s az út föld alatti szakaszát a patkányok javítják is a tekerés mellett. Ilymódon több dolog érthetővé válik: a városi dugók pl azért vannak, mert ha sok autó nehezedik az útra, akkor nehezebb tekerniük is alant a patkányoknak, míg ha kevesen vannak rajta, akkor az autók is könnyedén szágulodznak.
Ez tehát a titok.
Ebben az irreális világban indul útnak a főhős, aki kérdésével voltaképpen egy logikus ám irreális világot hoz létre, s abban végzi a későbbiekben további felfedezéseit.
