Saturday 18 April 2009

Április



/ Á • P • R • I • L • I • S • R • Ó • L /
Mese az utakról és a patkányokról
April - a story of streets & rats


És akkor most itt a szöveg is, na nem mintha írni tudnék, ez csak vázlat

Április és az Úttekerők

Április, a főszereplő, kukamacska. Városban, emberek közt él, de mégis távol tőlük autonóm, sajátos élettérben, saját "társadalomban". Kíváncsi mindenre amit lát. Fel is teszi kérdéseit, ám – mint általában az lenni szokott – nem kap rá kielégítő, specifikus választ, ahogy a gyerek sem kap sokszor rá szabott olyasfajta választ, amit hallani szeretne, s ami jól beleillik sajátosan észlelt világába. A válaszok általában unalmasok, és semmitmondóak, szinte kiábrándítóak. A mesében Április a kérdésére, hogy hova mennek az autók, és az utcákon az emberek, olyan választ kap, ami szintén semleges és semmiféle olyan konkrétumot nem tartalmaz, ami jelenthetne valami kézzelfogható magyarázatot. Vilmos, a kukamacskák legbölcsebbike mindössze annyit mond: "mennek, amerre visz az út." Ez számára egyet jelent azzal, hogy nem találta meg a választ, ezért tovább keres.
A mese itt tér át a fiktív vágányra, éppen azzal, hogy Április konkrét választ talál, ami egyfajta "irreális megvalósulás", a kézzelfogható válasz megtalálása, ami valójában nem más, mint szó szerinti lefordítása az imént még semmitmondónak ítélt mondatnak. Április tehát "kutatómunkája" során összetalálkozik Kázmérral, a patkányfőnökkel, aki, mint ahogy lenni szokott, jól tudja, mit keres a főhős. A patkányok baráti viszonyban vannak a macskákkal ebben a történetben. A macskát vonzza a patkányvilág dörzsöltsége, bár tart tőlük, mert a csatornában, a felszín alatt élnek, de épp ezért vonzó feladat számára, hogy közéjük merészkedjen, meghódítva egy olyan területet, ahol macska nemigen jár, s főleg, hogy reményei szerint mindenre fény derül, ha velük tart a föld alá.
Lemerészkedik, és íme ott elé tárul a titok: a figyelmetlen városi lakos azt gondolná, hogy utakon autók haladnak, a valóság azonban (s ezt Április saját szemével látja) épp az ellenkezője: az autók állnak, s az út halad alattuk, meghatározva minden célt, amit addig az autósnak tulajdonítottunk. A szorgos patkányok pedig nem egy éhenkórász banda, akik a szennyvíz, és egyéb magas szeméttartalmú föld alatti dolgok okán tartózkodnak odalent, hanem abból a nemes célból, hogy az út futását biztosítsák, egyszóval ők a címbeli "úttekerők". A város útjai tehát futnak fent, és futnak lent, s minthogy örökké javításra van szükség, s az út föld alatti szakaszát a patkányok javítják is a tekerés mellett. Ilymódon több dolog érthetővé válik: a városi dugók pl azért vannak, mert ha sok autó nehezedik az útra, akkor nehezebb tekerniük is alant a patkányoknak, míg ha kevesen vannak rajta, akkor az autók is könnyedén szágulodznak.
Ez tehát a titok.
Ebben az irreális világban indul útnak a főhős, aki kérdésével voltaképpen egy logikus ám irreális világot hoz létre, s abban végzi a későbbiekben további felfedezéseit.



5 comments:

  1. köszi
    én is csak most néztem a Tiedet!
    az is :)

    akkor a vackoron legközelebb!

    ReplyDelete
  2. szia szőröző :) akkor majd lehet Neked ide írogatni? és lesz ugye sok kép még? még, még!!

    ReplyDelete
  3. Nekem nagyon tetszik ez az ötlet! Lesz ebből kivitelezett könyv is?
    Bevállalhat ma Magyarországon kiadó egy ilyen anyagot?
    Már csak azért is kérdem, mert én is grafikus vagyok, és próbálkozom saját mesekönyvvel:)

    Üdv:
    Zoli

    ReplyDelete